2015. március 14., szombat

13. fejezet

Kedveskéim. Itt is van a következő. Most az egyszer tényleg sietni próbáltam. :D Jó szórakozást kívánok. Ettől a fejezettől tervezek több izgalmat becsempészni a történetbe. Úgyszólván: csak most kezdődik igazán Janett és a is csapat igazi nyara. :> A végéért ne öljetek meg.
Üdv, Jamie
***
-Miről beszélgettetek, hm? - guggolt mellém Clary azon nyomban ahogy Trevis hallótávolságon kívül került. - Olyan meghitten cseverésztetek. - vigyorgott, arcáról viszont eltűnt a mosoly amikor figyelmesebben megvizsgált. Talán a fátyolos tekintetem tette, vagy a sápadt arcom, hogy barátnőm karjai a nyakam köré fonottak és szorosan magához vontak. Hálás voltam neki. - Mi történt? - suttogta. Óvatosan, alig észrevehetően megráztam a fejem miközben arcom még mindig a lány vállába fúrtam. - Majd elmondod. De most mosolyognod kell. A fiúk nem láthatják rajtad hogy valami történt köztetek. - suttogta. Teljesen ledöbbentem. Soha, mióta ismertem nem hallottam még ennyire talpraesettnek és magabiztosnak. Clary nem volt az a domináns alkat, nem szeretett irányítani másokat, nem szeretett döntéseket hozni, nem akart önálló lenni. Azért voltunk mindig olyan jó páros: neki szüksége volt valakire aki vigyázz rá és dönt helyette, valakire aki megmondja hogy mit kezdjen magával bizonyos helyzetekben, nekem pedig arra volt szükségem hogy valaki felnézzen és hallgasson rám. Meglepődtem a változáson. Úgy éreztem emögött több van mint puszta aggodalom. Félelem volt. - Megértetted Janett? - hallottam hangát élesen csendülni, törékeny karjaival pedig megrángatta masszív vállaimat. Clary félt a lebukástól. Egy titkot rejtegetett előlem.
-Meg. - bólintottam óriási gombóccal a torkomban.
-Akkor gyerünk. - tolt el magától. Ajkain szomorkás, ám őszinte mosoly játszott. Keserű vigyorral válaszoltam. Szorongás fogott el, olyan amilyet eddig nem ismertem. A legjobb barátnőm, a legnagyobb bizalmasom, az az ember akiért akár az életemet is adnám titkol előlem valamit. Valamit, ami annyira fontos, hogy veszélyeztetni a kettőnk barátságát. Másképp elmondaná...Elmondaná. El kell hogy mondja. Nem verhet ő is át. Nem teheti. - Fiúk. Megyünk. Lejárt a szünet. Nem tudom ti hogy álltok a csapatotokban, de a szőkéknél még semmi sincs. - lebiggyesztett ajakkal állt a srácok előtt, mint akinek ez a legnagyobb gondja.
Mind a hárman szó nélkül ballagtunk a szőkeség után, gondolatainkba merülve. Én csak attól félek, hogy te félnél önmagamtól. Szüntelenül Trevis utolsó mondata járt a fejemben. Gondolatban minden lehetséges esetet lejátszottam magamban, amiért ezt mondhatta: sötét múlt, drog, alkohol, sorozatgyilkosok, priusz, de mindegyik nevetségesnek tűnt. Ismerem Trevist...semmi hasonlóhoz köze sincs. Ismered? Szólalt meg egy gonosz hang a fejemben. Dehogy ismered. Semmit sem tudsz róla, csak elvarázsolt mint a többi ostoba lányt. Semmiben sem különbözöl tőlük. 
-Végre! Hol a francban voltál? - förmedt rám Mun miután visszaérkeztem a csapathoz.
-Még semmink sincs. Gyere Janett. - szólított meg Jason kedvesen, barátnőjét ölelve. - Megbeszéltük míg nem voltál itt, hogy te meg én szólózunk. És belekeverünk több stílust. Hogy Cara boldog legyen a balett is benne lesz. Ő nyomja majd a balett szólót, mi meg az urbant. Ellie meg Trevis valami klasszikus párost. Apropó, Trevis merre van? - nézett körül felvont szemöldökkel. - Mindegy. Megkeressük majd. Valami egyszerűre gondoltunk, rendben Ellie? - fordult az említett apró termetű, csinos lány fele. A lány éppen befont haját piszkálta, a nevét hallva felkapta fejét, majd magabiztosan bólintott. - Tudod, tekintve hogy egyiküknek sincs táncos múltja. Ez a szóló viszont szükséges hogy színesebbé és romantikusabbá tegyük. - fordult újra felém beszéd közben. - A többiek meg a háttérben maradnak és valamit kitalálunk nekik is. A hangsúly ötünkön lesz.
-Ugye tudod hogy ha ezeket mind beletesszük, érzelmek kavalkádját zúdítjuk majd a nézőkre? Ezek a stílusok mind különböző érzelmeket helyeznek előtérbe. - magyaráztam a fiúnak, mivel úgy ítéltem meg, hogy ő ért leginkább ehhez. - Nagyon jók kell legyünk, hogy ezt összhangba tudjuk hozni és ne legyen túl sok.
-Nagyon jó vagy ebben. Értesz a tánchoz. Mint elméletben, mint gyakorlatban. - mosolygott Jason. - De szerintem próbáljuk meg.
-Rendben. - bólintottam. - Cara. Mutasd meg mit tudsz.
-Tessék?
-Lássam hogy táncolsz.
-Mi van? - értetlensége kezdett már idegesíteni.
-Ne gondold hogy engedlek balett szólózni, ha nem vagy elég erőteljes. A balett által közvetíthetjük a legerősebb és legszenvedélyesebb érzéseket. Szóval te leszel a központi figura. Ha nem vagy elég jó, le is mondhatsz arról, hogy elől táncolsz. - mosolyogtam karba tett kézzel, a magabiztosság és a felsőbbrendűség csak úgy árad belőlem.
-Mégis ki a francnak képzeled magad? - förmedt rám. - Ki nevezett ki téged a főnőknek?
-Nem kell főnőknek lennem ahhoz, hogy erre megkérjelek. Szerintem logikus. Nem vagy elég jó, nem táncolsz. Vedd úgy mintha ez egy válogató lenne. - magyaráztam a szemeimet forgatva, mint akit idegesít, hogy ennyi értetlen és ostoba emberrel van körbevéve. Ez valójában is így volt, nem csak a látszat tette. - Csináld már! - kiáltottam el magam, Cara szemhéja pedig megremegett. Szemem sarkéból észleltem , hogy mindenki elkerekedett szemekkel figyeli a kirohanásom. Nem tehettem róla. Az idegesség magával ragadott. Gyakran előfordult. Az egyik nagy hibám a szüleim szerint, hogy képtelen vagyok irányítani a heves érzelmeimet. Szerintem ez nem hiba. Az az ember aki képtelen kifejezni az érzéseit és nem hagy nekik utat, az egy örök vesztes lesz az életben. - Istenem! Azt hinné az ember, hogy azért hisztiztél a balett miatt, mert táncolni akarsz! Erre meg! Könyörögnöm kell neked, hogy egyet pördülj a levegőben. - méltatlankodtam félhangosan, mégis az egész csapat tisztán hallotta minden szavamat.
Cara idegesen a betonig sétált. Kifújta a levegőt majd táncolni kezdett. Nem volt rossz amit csinált, de szörnyen pontatlan volt, mozdulataiból hiányzott a kecsesség, a szenvedély. Érzés nélkül, robotként mozgott. Mrs. Dessauge ezért engem keresztre feszített volna. Jasonnal óvatosan egymásra néztünk. Láttam rajta, hogy ő sem erre számított.
-Cara. Állj!
-Mi bajod van, Hulbert?
-Ez szörnyű volt! - ráztam meg a fejem idegesen.
-Ez talán kissé túlzás. - szólt bele Jason nagylelkűen mentve még a menthetőt Cara egójából. - De tagadhatatlanul nem volt elég jó.
-Akkor lássak tőletek jobbat! - visította Cara, majd sértődötten lelépett a betonról, kezével jelezve hogy vegyük át a helyét.
-Te akartad. - vontam meg a vállam. Magabiztosan vettem át a fekete hajú lány helyét, egy rövid nyújtózás után, felvettem a pozíciót majd táncolni kezdtem. Bizonyítási vágy volt bennem, káröröm. A sötétebbik, idegesebbik énemen viszont átvette a hatalmat a harmónia, a nyugalom. Ugyanazt éreztem mint máskor mikor táncoltam: szabadságot. A bennem uralkodó boldogság viszont azonnal semmivé foszlott mikor egy ismerős érzés kerített hatalmába: a hátam közepén a gerincembe szinte már elviselhetetlen fájdalom nyilallt. A szemeim felpattantak, kezeim ökölbe szorultak, éreztem ahogy elveszítem a testem fölött az irányítást. Eszembe jutott az, ahogy régebb küzdöttem ellene, emlékszem hogy annak ellenére hogy éreztem a fájdalmat, amely fokozatosan terjedt szét a testemben tovább táncoltam. Most is ezt akartam tenni. Figyelmen kívül hagyni. De megrémültem. Olyan rég éreztem már ezt, a kegyetlen régi ismerőst, ami tönkretette az életemet.
A következő amit éreztem a testemen átfutó remegés után a testem koppanása volt a kemény és érdes betonon. Utána már nem éreztem semmit, csak feküdtem és képtelen voltam megmozdulni. 

6 megjegyzés:

  1. Szia Jamie!
    nos rövidre fogom mivel nincs sok kedvem most írni (Beteg vagyok)
    IMÁDTAM!!!!!!!!!! egyszerűen fantasztikus! Hát ingen még egy ok hogy én miért ne kezdjem el a baletott (Bár ez csak kiskori álom volt) nyilván aki ezt elkezdi annak ez lesz a végzete habár nem hiszem hogy Janet a történet elején kipurcan
    Viszont a lényeg hogy fantasztikus volt gyorsan kövit!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia kedves Tori.
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett. :) Valójában nem tudom, hogy így végzi-e mindenki aki balettozik, de elképzelésem szerint aki ennyire intenzíven, szívvel-lélekkel táncol, az előbb utóbb Janett helyzetébe kerülhet.
      Hamarosan kikerül a következő rész. :)
      Remélem azóta meggyógyultál, ha nem, akkor meg jó gyógyulást kívánok neked :>
      Üdv, Jamie

      Törlés
  2. Szia Jamie!
    Örülök, hogy ilyen hamar hoztad a folytatást. :)
    Kíváncsi vagyok, hogy mit titkol el Clary Janett elől, és arra is, hogy értette Trevis az utolsó mondatát. Nagyon tetszenek a leírásaid is. A fejezet vége pedig :O Remélem, hogy most is hamar érkezik a folytatás, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezek után mi lesz Janett-tel.

    Swarley

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Swarley.
      Örülök hogy újra írtál és hogy kíváncsivá tettelek. Ez a célom (Muhahaha)! :> Hamarosan minden ki fog derülni. :)
      Üdv, Jamie

      Törlés
  3. Szia
    Egyik barátnőmtől kaptam a linked és azt mondta mindenkép olvassam el, így most sort kerítettem rá. Már értem miért lelkendezett a barátnőm...igaza volt ez tényleng tök jó :)
    Imádtam az egészet :D
    Várom a folytatást ;D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Eliza.
      Hűha! Megleptél. Fantasztikus érzés tudni, hogy szeretitek a történetemet és népszerűsítitek, továbbadjátok egymásnak. Köszönöm neked is és a barátnődnek is. :>
      Remélem továbbra is olvasóim maradtok. :D
      Üdv, Jamie

      Törlés