2014. szeptember 2., kedd

5. fejezet

Sziasztok. Itt is lenne az ötödik rész. Kivételesen kicsit hosszabb lett ( Reni remélem örülsz. :D). Remélem tetszeni fog nektek, mert végre, miután annyit nyújtottam a szót, a kis csapat elérte a tábor kapuját. Megismerhettek egy teljesen új szereplőt is, aki nem igazán kedveli főhősünket. De hát előfordul az ilyen. :) 
Jó olvasást kívánok nektek! Nagyon örülnék néhány pipának, véleménynek, vagy feliratkoznak. Jó szórakozást. 
Üdv, Jamie
***

Ott álltunk a kapuban. A tábor kapujában. Egy fantasztikus nyár előtt, csomagokkal a hátunkon, reményekkel a szívünkben és ami a legfontosabb: együtt, mind együtt álltunk ott. Y vigyorogva magához rántott, én pedig felkuncogva megborzoltam amúgy is kócos haját, közben Clary is rám akaszkodott és egy aranyos puszit nyomott az arcomra. Itt álltunk. Csak be kell lépnünk és minden amit elterveztünk erre a nyárra, minden csodálatos dolog kezdetét veszi. Bryon megtolta a drótból készült kerítést, mi pedig beléptünk. Egy óriási, fűvel borított terület tárult a szemünk elé, szétszórtan apró faházikók különböző színűek, apró homokos terület berendezve, ahol néhányan máris röplabdáztak fürdőruhában, aminek következtében Drew hangosan elfüttyentette magát, ezért kiérdemelt Békától egy tarkón vágást, amit mi nevetve fogadtunk. A táborhely a tenger mellett helyezkedett el, ami minket még ennél is jobban izgalomba hozott. A fűben alacsony, napenergiát hasznosító lámpák helyezkedtek el. A levegő sós volt, a nap kellemesen sütött, mindenfelől pedig boldog kiáltozások hangzottak. Máris imádom ezt a helyet!
-Ez...-kezdte a húgom.
-Oltári.- fejezte be Béka, mi pedig egyetértően bólogattunk.
-Jan.-fordult felém a húgom. A többiek előre indultak, engem viszont a húgom visszatartott.- Köszönöm.-mondta mosolyogva.
-Tessék?- teljesen összezavarodtam. A húgom éppen megköszönt valamit? Máris agyára ment a sós levegő.
-Köszi, hogy végül belementél, hogy jöhessek. Mert...ez tényleg klassz.- nézett körül elismerően, nekem pedig összeszorult a szívem. Hiányzik az az idő, amikor nem vitatkoztunk folyamatosan Natalieval és ez, az ilyen pillanatokban jut eszembe.- Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó az ízlésed.- folytatta a saját stílusában, de most valamiért ezért sem tudtam rá neheztelni.
-Én sem gondoltam volna, hogy nem egy plázacica táborba vágysz.- toldottam meg a csipkelődést, ami meglehetősen kellemes hangulatban telt most.- Na gyere ide, te.- húztam magamhoz Nataliet és egyik kezemmel átöleltem a vállát.
-De...Ez ugye nem azt jelenti, hogy egész végig veled kell lógjak?- nézett fel aggódva. Igen, elszállt a varázs.
-Hát, remélem, hogy nem is fogsz!
-Igaz, neked még meg kell hódítanod Trevis barátunkat.- mosolyodott el azzal a tipikus magabiztossággal.
-Neked meg az össze 170 magas, kék szemű szembeérkezőt.- semmi értelme sem lett volna, hogy tagadja, ezért csak sejtelmesen vállat vont, majd szemére tolta napszemüvegét és a barátaim után sétált, akárcsak én.
-Mi a helyzet srácok?- kérdeztem mosolyogva tőlük, mert mindnyájan összevont szemöldökkel egy listát bámultak.
-Itt van a beosztás.- nyomta a kezembe a lapot Bryon.
-A mi?- kukkantott oda a húgom is.
-Házbeosztás.- vont vállat Y. Gyorsan végigolvastam, hogy tovább adhassam.
-De hát külön házba osztottak minket.- döbbentem meg és reménykedtem benne, hogy csak rosszul olvastam és a barátaim megcáfolják majd ezt.
-Tudjuk.- felelte sóhajtva Clary.-Hova kerültél?
-A 7. házikóba.
-Az van a legközelebb a tengerhez.- mutatott az említett házra Andrew.- Mázlista! Kivel kerültél?
-Öö, valami Lilan More, Rachell Weber, Mo Argent, Hazel Brightmore, Tiffany Keys, Munashe Díb, Aqua Lann...ééés ennyi.- adtam vissza a lapot a húgomnak.
-És te?
-A húgoddal és még hat csajjal.-vonta meg a vállát szomorúan. Na persze, én felsoroltam az összes nevet, neki viszont nem muszáj.
-Te! Én azzal a Trevis gyerekkel kerültem.-kurjantott fel Andrew vidáman.- A 8.-ba.
-Az velünk szemben van.- állapítottam meg.
-Velem senki ismerős.- vigyorgott Y. Persze, ő örült, mert ismerősök hiányában átveheti a szobairányítást.- Te, hallod.- bökött meg.- Velem is van egy Díb. Zakes Díb. Szerintem tesók.
-Te lángelme!- röhögte ki Bryon.
-Nem lehet mindenki olyan zseni mint te!- vágott vissza Y.
-Ehhez nem kell zseninek lenni, öregem.- tette együtt-érzően a kezét Y vállára, aki lesütött szemekkel röhögte ki saját magát.
-Na, menjünk már a házainkba, mert pisilnem kell.- szólalt fel Béka, azaz Joseph bölcsen.
-Jogos. Nekem is kell.- vont vállat Andrew, mi pedig röhögésben törtünk ki.
-Segítsek?-hallottam egy hangot a hátam mögül, mire mindannyian arra kaptuk a fejünket. Trevis állt előttem fekete pólóban.
-Helló haver. Egybe kerültünk.- újságolta el a nagy hírt Andrew.
-Nekem segíts.- nyomta a srác kezébe a csomagját Nat. Miért nem lepődöm meg?
-Nekem is.- Clary is odanyújtotta a saját zsákját a meglepett fiúnak.
-Akkor már nekem is.- kezdte el levenni a saját táskáját Béka, Trevis szemei pedig először tágra nyíltak, egy másodpercre rá pedig felnevetett, velünk egyetemben.
-Szerintem majd viszem a mindenkiét.- felelte Békának bólogatva.
-Igazán nem kell.- felelte Y vállon veregetve újdonsült barátunkat.
-Tyű, de nagylelkű vagy!- rázta meg a fejét Trevis hitetlenkedve.
-Mindig ilyen.- legyintettem.- Ez az erőssége.
-Menjünk már! Komolyan mindjárt ide pisálok.- érvelt Béka. Ezért hát elindultunk a házaink fele, Trevissel együtt. Amikor az én házamhoz értem megtorpantam, jelezve, hogy én most búcsúzom egy rövid pakolás erejéig.
-Jesszus! Te itt fogsz lakni?- ámult el Trevis és alig bírta visszatartani a röhögését. Valami nem stimmelt. Ez konkrétan és egészen biztosan kárörvendés volt.
-Miért?
-Mo is itt lakik majd.- vonta meg a vállát tettetett sajnálkozással.
-És?- szűkítettem össze a szemeim.
-Ha így néz, valaki mindig megbánja.- suttogta Clary együtt-érzően.
-Ő itt a méhkirálynő. Ha kiakasztod... lőttek neked.- vont vállat, vigyorgás közben pedig apró gödröcskék keletkeztek az arcán.- És rohadt idegesítő.- tette hozzá.
-És te ezt onnan tudod, hogy...?
-Két éve járok ebbe a táborba. És ő is. Sajnos.- sóhajtott nosztalgiázva.
-Annyira nem lehet rossz.- biztattam magam, de a fiúk máris a hasukat fogva nevettek a szerencsétlen helyzetemen.
-Dehogynem!- vigyorgott Trevis is egyre jobban. Mintha a sors akarta volna bizonyítani a fiú szavait, a házikóm ajtaja kivágódott, majdnem a falra kenve engem és egy dühős lány viharzott ki rajta. Barna haja volt, enyhén ombre beütésű és egészen kék szemivel engem vizsgálgatott összevont szemöldökkel. Egészen csinos volt erős, ám kidolgozott sminkjével és feltűnő ruháival. Levéve rólam a tekintetét Trevisen állapodott meg.
-Trevis!- kiáltott fel boldogan, majd egyenesen letipegett a két lépcsőfokon, amely elválasztotta a fekete hajú fiútól, majd egyenesen a karjaiba vetette magát. Trevis szemét forgatva tette egyik kezét a lány hátára.- Istenkém! Hogy te hogy hiányoztál!- hízelgett a lány, embertelenül vékony hangon. Máris tudtam, hogy csakis ő lehet Mo.- Szinte egy évig nem volt kivel szórakozzam.- kacsintott a lány sejtelmesen. Látva, hogy Trevis még mindig nem szólal meg, hozzá hajolt majd egy puszit nyomott az arcára:- Neked hiányoztam, szívem?
-Embertelenül.- vágott egy pofát a fiú. Bár mondata tele volt cinizmussal a lány nem vette észre. Képtelen voltam nevetés nélkül tovább nézni ezt a jelenetet ezért alig hallhatóan felkuncogtam, viszont a beállt csendben sajnos minden jelenlevő meghallotta és egyszerre fordultak felém, az összevont szemöldökű Moval együtt. Trevis arcára azonnal félmosoly kerekedett, ahogy a lány elfordult tőle és egyenesen a szemembe nézett.
-Kik a barátaid, Trevis?- kérdezte Mo, annyira komoly hangon, mintha az ügyfelei lennénk. Ezen szinte újra elnevettem magam.
-San Franciscoból jöttek.- felelte a fiú mosolyogva, még mindig engem figyelve, majd sorban bemutatott minket.
-Te!- mutatott felém.- Az én házamban vagy, ugye?
-A te házadban?- vontam fel a szemöldököm.
-A kérdésre válaszolj!- kiáltott rám, nekem pedig a meglepetéstől tágra nyílt a szemem.
-Nyugi. Idegrohamot ne kapj!- nyugtatgattam és alig bírtam röhögés nélkül, főleg mivel Mo mögött mindenki az öklét a szájába gyömöszölve próbálta visszatartani a nevetést, közben pedig pofákat vágtak, hogy engem kínozzanak.
-Tessék?!- sikkantott fel vékony hangján, majd elém tipegett és mutatóujjává megbökött.- Na ide figyelj, újonc! Most az egyszer ezt elnézem neked, mert nem tudhattad: itt ÉN vagyok a hierarchia csúcsa. Te, pedig a legalja. Vili?- nézett rám felvont szemöldökkel.
-Mit jár a szád? Ezzel a dumával akarsz engem megijeszteni? Engem?!- tettem csípőre a kezem és hitetlenkedve néztem vele farkasszemet.- Hát rossz ajtón kopogtatsz.
-Tessék?- sipította. Azt hittem most vág pofon, annyira idegbeteg volt a pillantása.- Te oktatsz engem? Egy senki vagy itt. És én ezt neked be is bizonyítom! Megkeserítem a napjaidat, szívem!
-Alig várom már. De ne vedd készpénznek, hogy megtartod a pozíciódat míg én itt vagyok.- kiáltottam utána karba tett kézzel.- Mit hitt ez?
-Hogy hallgatni fogsz rá.- felelt Trevis a költői kérdésemre, én pedig dühösen felé néztem.- Mindenki hallgat rá. Már megszokta, na!- emelte maga elé a kezét védekezésképpen.
-Én megmondtam, hogy valaki megbánja ma.- felelte fejcsóválva Clary, viszont olyan vigyor terül el kerek arcán, amit ritkán látni. A fiúk sem bírták már nevetés nélkül, ezért gond nélkül rázendítettek.
-Első nap és neked sikerült máris összeszedni egy ellenséget. Szép volt, Jan.- nevetett rajtam Béka. Időközben Mo visszatért a házhoz, mi viszont még mindig képtelenek voltunk abbahagyni a nevetést, amelyet, a lány szánalmas viselkedése követelt ki. Ránk se nézve indult el, roppant dühösen az ajtó fele, ,,véletlenül" pedig sikerült is nekem jönnie. Már a nyelvem hegyén volt, hogy jól lehordjam, ő viszont hamarabb szólalt meg.
-Vigyázz mit csinálsz, újonc!- figyelmeztetett.
-Hagyd őt békén, Mo.- szólalt meg legnagyobb meglepetésemre Trevis, arcáról viszont hiányzott a mosoly. A lány meglepődve nézett szembe a fiúval, aki az imént megvédett.
-Trevis! Minden évben... Azt hittem tanultál a tavalyiból! Hogy ne szállj szembe velem ilyen átlagos senkikért. De te minden évben elköveted ugyanazt a hibát!- ha lehet a fiú arca még jobban elborult, úgy felelt Monak.
-Az egyetlen hiba amit elkövetek évek óta, hogy eltűrlek téged, Mo.- rázta meg a fejét Trevis.- De ez többé nem fordul elő, megnyugtatlak.- folytatta ravasz mosollyal, Moról pedig tekintete rám siklott, belefúrva sötét pillantását az enyémbe.

4 megjegyzés:

  1. Szia Jamie!
    Már vártam az új részt, és örülök, hogy felkerült és olvashatom. :)
    A tábor nagyon tetszik, főleg, hogy közvetlen a tenger mellett van, én is szívesen eltöltenék ott pár napot. Tetszett a két testvér között az a szép pillanat. Remélem, hogy lesz még ehhez hasonló. :) Mo pedig... hát egyelőre nem túl szimpatikus. Viszont Travis érdekesnek tűnik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Swarley. :)
      Örülök, hogy vártad és még jobban, hogy tetszett. Nem hinném, hogy van olyan ember, aki ne szeretne elmenni egy olyan táborba, ami a tenger mellett helyezkedik el. Lesz majd néhány romantikusabb/kínosabb/fontosabb pillanat, ami a hullámokhoz kötődik majd. :D
      Lesz még hasonló, vagyis úgy tervezem. Moról sok minden kiderül majd, bár nem hiszem hogy így is egy sokak által kedvelt szereplővé fejlődne. :P Trevis pedig...okoz majd nem várt meglepetéseket. :)
      Üdv, Jamie

      Törlés
  2. Igen, ez igaz, ki ne szeretne egy olyan táborbt, ami közvetlen a tábor mellett van? :D Hú, már várom ezeket a jeleneteket. (Főleg a romantikusabb és kínosabbakat. :D)
    Kíváncsi leszek, mi fog még kiderülni Moval kapcsolatban, és Trevis. Hmm... Nem tudom mit gondoljak, volt egy olyan érzésem, hogy vele kapcsolatban még lesznek meglepetések. :)
    Üdv, Swarley :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hm, remélem sikerül majd kellőképpen meglepnem téged és a többi kedves olvasómat is. :)

      Törlés