2014. augusztus 21., csütörtök

4. fejezet

Sziasztok. Újra itt lennék, egy rövidebb eltűnés után. És itt is van a legújabb fejezet. Remélem tetszeni fog, legalább jobban mint az ez előtti. Be kell vallanom, kicsit bánt, hogy nem nagyon pipáltok. De reménykedem a pozitív változásokban. Jó szórakozást kívánom.
Üdv, Jamie
***
Az utolsó emlékem az egész vonatozásból az, hogy Y azért ölelget, mert elűztem egy beszívott csávót a fülkéből, így ő is odaülhet hozzánk. Aztán az ablaknak döntve a fejem, elaludtam. Közben hallottam, ahogy hangosan énekelgetnek, ügyet sem vetve arra, hogy éppen alszom, vagy ahogy a zsebemben kajtatnak, hogy megszerezzék a jegyem és felmutathassák a kalauznak, de még egy érdekes beszélgetésnek is a része lehettem, amelyben a srácok a fegyverekről beszélgettek és arról, hogy ha találnak egy olyan csajt, aki ért hozzájuk, helyben feleségül veszik a táborban. Vicces, hogy ez az egyetlen kritériumuk. A srácoknak könnyű. Bezzeg nekünk. Nehéz találni egy megfelelő fiút. Emlékszem, amikor a suliba kerültem mindenki bámult a hajam miatt, a fiúk folyton odajöttek hozzám, a csajok megakarták érinteni, mert olyan viccesnek találták és folyton megígértették velem, hogy ha valaha kisimítom küldjek nekik fotót. Még a nevüket sem tudtam, de persze, megígértem nekik. Ez nyolcadikban volt. Azon a héten ,,halálosan" belezúgtam Andrewba. Ő volt a tökéletes pasi, minden szempontból. Megvoltam győződve, hogy megtaláltam az igazit. Csakhogy ő akkor is ilyen menő volt és teljesen az elérhetetlen kategória volt. Aztán a fociválogató után elhívott randizni. Azt hittem helyben elájulok, olyan boldog voltam. Néhány hétre rá viszont megismertem és rájöttem, hogy teljesen bírom, de csak barátként. És a vicces az volt, hogy akkor döbbent rá ő is. Hirtelen váltás következett és randik helyett már csak együtt lógtunk. Drew, Y, meg én. Aztán a képbe jött Clary is és hirtelen négyen lettünk. Akkor már nem éreztem magam teljesen egyedül a sok pasi között.
-Jan, megjöttünk. - vigyorgott az arcomba félelmetesen közelről Bryon.
-Jövök. - tápászkodtam fel, meglehetősen nehezen, félkézzel pedig a csomagjaim után nyúltam.
-Várj, segítek. - ajánlotta fel Bryon kedvesen, majd félkézzel felemelte az óriási hátizsákomat...és simán kicipelte a vonatból. Ámultam és bámultam.
-Ilyenkor nagyon jól jön a Herculesi erőd. - vigyorogtam rá büszkén, hogy mindenki a közelből rájöhessen, hogy ő márpedig az én haverom. - Na jó, de most átadhatod. Viszem.
-Biztos? - magabiztosan bólintottam. Még szép hogy! Ha másoknak megy, akkor nekem is. - Akkor gyere.
-Rendben. Innen nagyjából fél kilométer a táborhely. Ki szerez egy taxit? - mosolygott Clary.
-Taxit? Te megmentél?
-Ja. Gyalog megyünk! - lázadtak fel a fiúk. A húgom és Clary egyszerre néztek rám, én viszont csak egyszerűen vállat vontam.
-Nem nagy dolog legyalogolni. Gyertek máár. - biztattam inkább a barátnőmet, mintsem a húgomat, mert alig vártam már, hogy őt szenvedni lássam.
Nehezen, viszont sikerült meggyőzni Nataliet is, hogy gyalog menjünk. Én felvetettem az ötletet, hogy akár itt is hagyhatjuk, de visszagondolva arra az érzelgős momentumra a szüleimmel, úgy gondoltam, hogy ha még szeretnék hasonlókat, minimum haza kéne vinnem a húgom a 10 nap lejártával. A út nagyrészt azzal telt el, hogy Clary egy filmről beszélgetett Békával és a húgommal, Bryon és Drew kövekkel rugdostak utánam, Y meg rajtam nevetett. Engem meg az agybaj kerülgetett, ezért egyszer ráugrottam Andrewra, szó szerint. Bryonre nem mertem, mert félkézzel kinyiffant, de Drewnál volt egy szemernyi esélyem.
-Hagyd abba! Hagyd abba! Ne rugdoss kövekkel! - kiáltottam az arcába, mikor felülkerekedtem. A táskám félrecsúszott a hátamról, a fiúé pedig teljesen le is esett. Clary épp azért hálálkodott, hogy senki sem lát minket, a többiek pedig a hasukat fogva nevettek. Drew csikizni kezdett, hogy még jobban felbosszantson. - Hagyd abba! Hagyd abba, te idióta. Neeee! Fejezd be! - sikítottam röhögve. Közben én kerültem alul, természetesen. Mint két idióta úgy fetrengtünk a porban.
-Várj. Motort hallok. - szólalt meg Y, csendre intve minket. Drew is felegyenesedett és a csípőmön ülve az útat kezdte bámulni ahonnan jöttünk.
-Drew! Ez fáj. Mássz le rólam! - hisztiztem arra gondolva, hogy mit gondolhat majd a jövevény, merthogy nagy eséllyel ő is a táborba tart.
-Te kezdted! - emlékeztetett a hajamat borzolva.
-Nem!! Ti kezdtétek azokkal a hülye kövekkel. Na. Szállj már le rólam! - vergődni kezdtem mint egy hal, erre pedig a srácok még jobban nevetni kezdtek. Lassan már látni se láttam, mert az egész bozótom a szemembe volt. A motor egyre közelebb volt. Kiszabadítva a kezeimet a fiú szorításából lelöktem magamról és a mellkasára térdelve hallelujázni kezdtem. A motor pedig már mellettünk állt. A bömbölés leállt, a sisak pedig lekerült. Legelőször egy értetlen és meglepett fekete szempárral találkoztam. Mire valahogy rászántam magam, hogy leszálljak Andrewról.
-Megzavartam valamit? - vigyorgott szinte gonosz mosollyal.
-Nem.-vágta rá a húgom rá nem jellemző kedvességgel. Natalie csak a helyes, új srácokkal ilyen. Újra a fiúra pillantottam, most pedig készen arra, hogy jobban szemügyre vegyem. És igen, nos a húgomnak jó az ízlése: fekete szem, fekete, fésületlen haj, megnyerő mosoly, férfias arc és menő dzseki.
-Helló, haver. Young vagyok. - nyújtotta tenyerét a fiút.
-Trevis. - mutatkozott be ő is kezet rázva barátunkkal.
-Ők itt..
-Natalie vagyok. - pattant oda a húgom, bájosan mosolyogva.
-Épp bemutatni készültem a többieket. Nem zavar? - tolta óvatosan arrébb Y. - Szóval ők itt: Bryon, Béka, Clary, Andrew, Natalie és a sörényes, Janett.
-Héé! - vágtam erősen karon a fiút.
-Ez az igazság. - vont nevetve vállat és közben visszalökött, ami persze egy újabb bunyóhoz vezetett.
-A táborba tartok, srácok? - kíváncsiskodott Trevis.
-Igen. De elég kihaltnak tűnik itt minden. Ez valami szellemváros? - pillantottam a fiúra fürtjeimen keresztül, mert közben Y olyat lökött rajtam, hogy elvesztettem az egyensúlyomat és szinte elestem.
-Mióta itt vagyunk nem.. - dünnyögte Bryon, utalva a folytonos hangoskodásunkra, mire mindannyian felnevettünk.
-Hát, nem éppen a leglátogatottabb hely, a tábor az év legnagyobb eseménye. - felelte gúnyosan. - Ti nagyvárosból jöttetek, ugye?
-Igen. San Franciscoból. - felelte Nat.
-Tényleg? Én is onnan jövök. - nézett végig furán a társaságunkon. Meglepve néztem a fiút.
-És onnan motorozol? - tátotta el a száját Béka, aki meglepő módon most először szólalt meg. Gondolom elbabrált közben a mobiljával, valószínűleg a barátnőjével beszélgetett.
-Nem éppen. Egy esküvőről lógtam meg, nagyjából 200 km-re innen. Anyámék feltehetőleg kiakadtak. -számolt be nekünk. Minden szava mintha előre megtervezett menőzés lenne. Viszont imponált a tény, hogy lelépett egy lagziról.
-Ember. Én bírlak téged. - röhögött fel Drew és barátságosan hátba veregette új barátunkat, mire az egy pillanatra mosolyra húzta a száját.
-Kösz. Nos, akkor azt hiszem találkozunk ott. - intett egyet, majd újra feltette sisakját, beindította motorját és felverve a port elhajtott.
-Jól értem? Ez a pasi, velünk egy táborban lesz? -  ujjongott Natalie ajkát harapdálva.
Mindnyájan furcsán néztünk rá, majd összenézve elnevettük magunkat.
-Na? Most mit nevettek?- mérgelődött. - Jan! Mondd, hogy nem jóképű!
-Deee. Baaromi jóképű. - nevettem egyre hangosabban szememet forgatva.
-Hiába adod itt elő a közömböst, láttam, hogy téged bámult. - állított meg Nat és karba tett kézzel az utamat állta.
-Kedves Natalie. Nem tudom ha feltűnt már, de mindenki engem bámul. Tudod miért? A hajam miatt! Semmi más. Oké? A tiéd lehet. Nem érdekel. Felőlem meg is szökhetsz vele. Sőt...Kérlek rá, hogy tedd meg.- kacsintottam magabiztosan a gyanúsan méregető lányra. Szerencse, hogy fantasztikusan át tudom verni az embereket. - Legalább addig nem mész az agyamra. - morogtam a bajszom alatt, viszont így is mindenki hallotta ezért hangos nevetésben törtek ki. Hah. Jan vs Nat: 2-0. Ez az én formám. Sikeresen elhitettem mindenkivel, hogy cseppet sem érdekel a srác, sem a motorja. Mosolyogva néztem körül, diadalittasan nyugtázva a győzelmemet, akkor viszont megakadt a szemem Y-n, a szemében pedig volt valami szokatlan. Ő egészen biztos nem hitt nekem. Túl jól ismer, ez a gond, viszont dolgozom az ügyön. Nem lehet olyan nehéz vele is elhitetni amit a többiekkel. Vagy mégis?

3 megjegyzés:

  1. Kedves Jamie!
    Nagyon tetszik a blogod. Már a tartalmat elolvasva felkeltette az érdeklődésemet, kíváncsian várom mi fog történni a társasággal az elkövetkezendő napokban. A szereplők szimpatikusak, tetszik, hogy Janett nem az a tipikus "jó kislány", hanem igazán belevaló és vagány. Kíváncsian várom a folytatást, és további sok sikert kívánok.
    Üdv, Swarley =)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Swarley.
      Örülök, hogy itt vagy. :) És annak még jobban, hogy tetszik is. Janett alapból egy lázadó, nagyszájú lánynak volt megtervezve. :D Felvillanyoztad az estémet kedves szavaiddal. Köszönöm. :)
      Hamarosan hozom a frisset. :)
      Üdv, Jamie

      Törlés
  2. Kedves Jamie!

    Egyre jobban "belezúgok" a történetebe és egyre jobban élvezem, mert fordulatos, érdekes, és nagyon élvezetes olvasni. De komolyan. :) Ja, és Trevis, csatlakozott a kedvenceimhez. Annyira szimpatikus.
    Várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés