2014. április 20., vasárnap

1.fejezet(Bevezetés)

Isten hozott kedves olvasó. Ezennel hivatalosan és nagyon ünnepélyesen megnyitom blogom kapuit, mely lehetőséhet adhat nektek arra, hogy szerény kis történetem olvasásával elüssétek az időt. Jó szórakozást!

Kisses, Jamie
***
Indulás


Persze, hogy egész nap izgatott voltam a tábor miatt. Ez lesz az első, amellyen mind a hatan ott leszünk az utóbbi öt évben. Már reggel 6-kor talpon voltam, hogy elkezdjem a pakolászást. A szüleim ennek nem kifejezetten örültek, mivel felvertem nem csak az egész házat, hanem durván fogalmazva az egész környéket. Valahogy elképzeltem, ahogy a szomszédok a rendőrséget hívogatják, hogy egy idióta korán reggel, méghozzá szombat hajnalban rohangál az egész házban és Metallicát hallgat, mellé pedig még énekel is, iszonyat hamisan. Nos, ez van. Egy évben egyszer megy a szomszéd lány táborba, jobb ha elfogadják, hogy ilyenkor a szokottnál is hiperaktívabb lesz.
-Janett Hulber!!- apu dörömbölésére felkaptam a fejem és magamra kényszerítettem egy aranyos, 'miért vagy dühös apu?' álszent pillantást, majd kinyítottam az ajtót neki.- Mi ez a nyivákolás? És..és hajnal van, kislányom. Mit csinálsz te ilyenkor?
-Ma van a tábor apuuuu.- sikítottam fel boldogan, majd egy cuppanost nyomva az arcára, becsaptam az ajtót. Valószínűleg nem örült neki, de megvolt a kifogásom, méghozzá az, hogy pakolnom kell, mivel délben indul a vonat.
Az üzenetek csak úgy érkeztek a szintén izgatott barátaimtól. Semmi kifogás, ez lesz életünk legjobb nyara. Végre oda tudunk egymásra figyelni: egy kisvárosi tábor, kevés emberrel a tökéletes hely, hogy kitomboljuk magunkat. A nagy pakolászásban teljesen elrepült az idő, reggelizni sem volt időm, ebédelni meg még annyira sem, ezért tizenegykor kifáradva, kifulladva és korgó gyomorral cipeltem le a lépcsőn a csomagjaim.
-Itt van két szendvics, Jan, ha megéheznél.- anyukám mint mindig, most is életet mentett. Persze meglepődött, hogy miért ugrok a nyakába és puszilom meg százszor, de nem szándékoztam elmondani neki.- Jól van, jól van, kicsim. Nekünk is hiányozni fogsz.
-Ja...Áááá, aha. Izé. Ti is nekem.- viszonoztam újra anyu ölelését, óriásit blöffölve közbe. Persze, persze hiányozni fognak meg minden, de azért könyörgöm, 10 nap, túlélik. Meg amúgy is zsúfolt lesz az idő, nem lesz időm nagyon az itthoniakra gondolni. 
-Na oké, akkor elmentem. Legyetek jók.- búcsúzkodtam még egyszer utoljára. 
-Várj, Jan. Várd meg a húgodat is.- mosolygott anyu. Pislogás nélkül néztem rájuk. Ugye nem...? Néhány percet még várnom kellett a konyhában állva, közben meg folyton jöttek a hívások a barátaimtól, akik már a vonatállomáson állhattak. Én pedig még mindig a húgomra vártam, hogy el tudjak tőle is búcsúzni. 
-Jövök mááár.- kiáltott le a húgom, Nathalie, majd megjelent a konyhában két óriási csomaggal.- Készen vagyok.- jelentette be, én pedig köpni-nyelni nem tudtam ijedtemben. Akkor felfogtam. A húgom is jönni fog velünk a táborba. Nem akartam elhinni. Muszáj volt rákérdeznem.
-Te meg mi a fenét csinálsz?-förmedtem rá, anyuék legnagyobb meglepetésére. Persze, a szüleink azt hiszik, hogy helyes kis tesvérpár vagyunk, akik irtó jól megvannak egymással, de ez persze közel sem volt így. A 14 éves Nat a legidegesítőbb ember mind közül akit ismerek. Fogalmam sincs kitől örökölhette hosszú hullámos vörös haját, fűzöld szemét, tökéletes, könnyen barnuló bőrét, pisze orrát és arányos arcát. Persze a 150 magas törpe teljesen tisztában volt vele, hogy nem csak az utca, hanem talán az egész város legszebb teremtése, ezt pedig igyekezett kézzel-lábban kihasználni. Legjobb szórakozásai közül kettő említenék: 1.A szerencsétlen, védetelen fiúk bekebelezése, 2.az én idegesítésem és az életem tönkretétele. Hopp, ez már három.
-Táborba készülők, veled.- vigyorgott gonoszan a törpe.
-NEM!!
-Jan ne kiabálj a húgoddal!-förmedtek egyszerre rám a szülők. Persze, hogy az ő pártják fogják. Miért is ne?
-Nem jöhet velem. Ez kellene legyen életem legjobb nyara. Nem ronthatja el. Nem jöhet! Mindent elcseszne.- hisztis kirohanásom semmit sem segített a helyzeten, mivel néhány perc múlva a húgom is megkapta a kajáját és már együtt mentünk ki a házból, bármivel is próbáltam volna megakadályozni. Mielőtt kiléptem volna az udvarra, egy keserű, lemondó sóhaj kíséretében még egyszer belenéztem a tükörbe: középhosszú sötétbarna, egyesek szerint már-már fekete, bűnősen göndör hajam lazán omlott a vállamra, unalmas gesztenyebarna szemem a vonásaimat fürkészte, megbarnult, néhol a naptól megperzselt bőröm kikandikált fekete atlétám és egyszerű farmersortom alól. Fekete Converst húztam a lábamra, majd felkaptam a hátamra a csomagjaim és keserű mosollyal pillantottam a húgom irányába: halványtürkíz virágos elől rövid, hátul hosszú, rózsaszín ővvel átfogott ruhát viselt, türkíz balerinnel és rengeteg csomaggal. A tökéletes ellentétem.
-Menjünk már!-kiáltottam el magam és beugrottam a kocsiba, a csomagtartóba gyömöszölve minden cuccom.- Elkésem a vonatot.-üvöltöttem de senki nem figyelt rám, mivel mindenkit a húgom foglalkoztatott.-Na jó. Ebből elég volt.-kiálltottam el magamat és kipattanva a kocsiból elvettem a csomagjaim, majd ezeket cipelve elindultam a vonatállomás felé. Gondoltam, útközben majd fogok egy taxit.
-Jan! Hova mész?- ordították utánam.
-Sétálni!!-fordultam hátra széttárt karokkal, ironikusan megforgatva szemeimet.-10 nap múlva találkozunk. Cső!-bicentettem hanyagul a szüleimnek, majd befordultam a főutcára.
Nem is érdekel ha haragszanak. Haragudjanak! Én is haragszom. Teljesen tisztába vannak azzal, hogy mennyire fontos nekem ez a tábor és hagyják, hogy Nat elszúrja, merthogy elfogja szúrni, ebben biztos vagyok. A telóm folyton rezgett  a zsebemben, de nem fáradoztam vele. Szinte biztos voltam benne, hogy a szüleim hívogatnak. A barátaim nem keresnének most, mert mindjárt a pályaudavron vagyok. Még néhány perc és láthatom a többieket...megnyugtathatnak.
A peronre érve körülnéztem. Azonnal megpillantottam az én bandámat. A legszínesebb és legzajosabb társaság volt, messzemenőleg. Mindnyájan ott voltak már.

6 megjegyzés:

  1. Szia! Írtál a blogunkon cserével kapcsolatban, természetesen benne vagyunk a cserében, mi már ki is raktunk. ;) (Link: http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/)
    A véleményezés alatt egy kritikára gondoltál?
    Üdv: Sakura

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Köszönöm a cserét. És a kritikát is. :)

      Üdv, Jamie

      Törlés
  2. Kedves Jamie,
    Várva-várt kommentárom ím megérkezett, postakocsin, nyílván. Előszőr is, nagyon örülök, hogy üdvözölhetlek köreinkben, megint a blogon, szép történettel előrukkolva. Másodszor pedig, nekikezdenék.:)
    Szerintem, ilyen személyes meglátás vagy mi a csoda- és ne vedd sértésnek-, a design nem talál maga a történet hangulatához. Tudom, ötletes, érdekes, de mivel az egész sztori ugye nyári hangulatú valahogy kicsit meglepő első látásra szembe találni magad a fekete, a szürke és a fehér kombinációjával. Végülis, nem vagyok egy szakértő, emellett meg eltekinthetünk.:D
    Különben a történetre rátérve: Érdekesnek és figyelemfelkeltőnek indul. Amikor beavattál a kis részletekbe, éreztem, hogy egy Jamie történettel állunk szemben. És a Jamie történetek nagyon jól szoktak elsülni. Határozottan van mondanivalójuk és mindig okoznak meglepetéseket. A tehetséged fénylik bennük és ott vagy, megbújva a sorok között. Most is érdekes kezdettel indítottál. Egy fejezet után nem tudok annyira bő és hosszadalmas, tényekre fektetett véleményt alkotni, de nagyon várom a következő fejezeteket, hogy megtudhassam, mi lesz a történet kimenetele. Meg a szereplők is szimpatikusak. Sok sikert hozzá!:)

    csóközön. Lina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lina. :)
      Köszönöm a látogatásod és a hasznos tanácsaid. Mint láthatod, dolgoztam a kinézeten kicsit. Remélem így valmivel jobb.
      Köszönöm a dícséretet is. :)
      Remélem továbbra is olvasni fogsz.

      Üdv, Jamie

      Törlés
  3. Kedves Jamie!

    Tudom, hogy már rég megígértem, hogy véleményt fogsz kapni tőlem..szóval elnézést a késésért.
    Mint már mondtam neked, alig vártam, hogy olvashassam a történetet és hogy beleéljem magam a cselekménybe, úgyhogy teljes kíváncsisággal kezdtem olvasni a bejegyzéseket. Már a téma is lenyűgözött, a történet sem okozott csalódást, tehát ebből az következik, hogy nagyon tetszett a kezdés és élvezettel olvastam. Nagyon érdekes Janett és Nathalie közötti ellenszenv, mert ez egy kis fűszert ad a történetnek.
    A szereplőket nagyon jól megválogattad, imádom őket, mert nagyon szimpatikusak számomra.
    Szóval sok sikert a történethez, hogy minél több bejegyzéssel tudj előrukkolni olvasóidnak! :)

    Ölelések, Reni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Reni.
      El se képzeled mennyire örülök, hogy neked tetszik, mert sokat jelent nekem a véleményed. :)
      Remélem ezután sem okozok csalódást. :>
      Várlak legközelebb is.

      Üdv, Jamie

      Törlés